Vissza az előző oldalra
Magyar név: vízityúk
Latin név: Gallinula chloropus
Tágabb kategória, magyar: Madarak (osztály)
Tágabb kategória, latin: Aves (classis)
Szűkebb kategória, magyar: Darualakúak (rend)
Szűkebb kategória, latin: Gruiformes (ordo)
Fokozottan védett: nem
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Védetté nyilvánítás éve: 1954
Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet
Egyezmények: AEWA, Bern III.
Irányelvek: Madárvédelmi Irányelv, Madárvédelmi Irányelv II/B.
Hazai előfordulás Elterjedt faj, főként az Alföld, a Kisalföld és a Dél-Dunántúl vizes élőhelyein. A középhegységekben, illetve az Alföld erdősültebb és nagyüzemi szántóműveléssel hasznosított részein előfordulási valószínűsége kisebb. A denzitásmodell alapján állománysűrűsége a Duna és a Tisza menti egykori ártéri területeken lévő vizes élőhelyeken, a Hortobágyon, a Fertő tónál és a Kis-Balatonnál a legnagyobb. Előfordulásának valószínűségét növeli a lágy szárú dominanciájú vizes élőhelyek és az állóvizek növekvő aránya. Időbeli előfordulás Az áttelelések egyre gyakoribbak, így egész évben jelen van a faj az országban. A tavaszi vonulás március elején indul és egészen április második feléig tart. Az áprilisban meginduló és augusztusig elhúzódó költések után az őszi vonulás erősebb augusztusi és szeptemberi csúcsokkal október végére fut le. A hazai fészkelőállomány nagysága Állományát az 1990-es években és 1995–2002 között is 6–12 ezer, a 2017–2018 évi KEHOP-felmérések adatai alapján szintén 6–12 ezer párra becsülték. Speciális rész A fészkelést május elején kezdi, amelynek során a vízfelszínhez közel, száraz növényi anyagokból, főleg nád és gyékény leveleiből, száraiból építi fészkét. Rendszeresen rakja akár több tojását is más fajok, főleg törpegém fészkébe. A fajnál az intraspecifikus fészekparazitizmus is előfordul. Természetvédelem Jó alkalmazkodóképességű faj, így a vizes élőhelyek általános védelmével állományát nem fenyegeti veszély. Forrás: Végvári Zs. 2022. Vízityúk. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 171–172.
Sáv bezárása